2010.márc.06.
Újabb mély sebek, tőrdöfések...
Hajnali fél 5, Blaha. Szépen itt lettem hagyva. A többiek felszálltak az ellenkező irányú buszra, el sem köszöntek... Ez már csak egy hajszálnyi kis sérülés, nem több, az eddigiekhez képest.
Az este elképesztően jól indult. A kedvenc sörözőnkben gyülekeztünk, ott volt mindenki. Judit, Mária, Kata, Bálint, Tündi, Jani, na meg persze Zsolti. Nagy Zs-vel... Hogy mit is vártam/várok tőle, nem tudom. De addig is nagy Zs.
Hülyéskedtünk, dumáltunk, ittunk. Azt hiszem kicsit sokat is. Legalábbis a számla 30 e körül volt. Szép kis teljesítmény, de lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Jani egyre szimpatikusabb. Kedves srác és az éles nyelve ellenére azt hiszem már meglátom rajta, hogy mikor mit gondol-mond komolyan. A lányok is hozták a formájukat, Bálinttal viszont még csak most találkoztam munkahelyen kívül először. Eszméletlenül aranyos, jó fej, talán ő maradt mindvégig a legjózanabb, de így is remekül érezte magát. Végig mosolygott, kedvesen beszélgetett mindenkivel. Szóval a hangulat már igen forró volt, hála Jani által felvetett témának, ami persze tőle megszokott módon a női mellektől indulva a szexuális csipkelődésbe ment át. Abszolút belefért. Tudtuk, hogy lesz ilyen, nincs ezzel semmi baj. Persze azért kíváncsi leszek, hogy elhozza-e a felajánlott filmet („olyan” filmet :-) Hogy hogy jött szóba már nem tudom, de buzgón ígérgette. Meglátjuk.
Hajnalban fogalmamsincshányóra kitudjahányperckor átmentünk egy szórakozóhelyre, ahol táncolni is lehetett. Ott talán picit visszafogottabb volt a hangulat. Közepes hely, nem mondhatnám, hogy annyira tetszett volna, de volt zene, ott voltak a többiek, nem kellett más. Táncoltunk. Zsolti és még páran természetesen az italpultnál töltötték az első fél órát. Nem baj, mi jól éreztük magunkat (Marcsi, Judit, Jani). Janival többször táncoltunk, ölelgetett és talán egy kicsit erotikusnak tűnő táncot lejtettünk. Azért mondom, hogy annak tűnt, mert valójában mindketten tudjuk, hogy ezek a simulások, beszólások, csipkelődések és az érdekes, célozgató mondatok csak ezekre az estékre szólnak, és pontosan azokon a határokon belül mozgunk, ami még beleférhet ebbe. Hiszen élettársa van, egy nagyon is kedves lány személyében. Ennyi kis ereszdelahajam még nem veszélyes számára, legalábbis tőlem biztonságban lehet. Szerencsére nem mozgat meg sem érzelmileg, sem pedig a fantáziámat. Talán azért, mert kezdettől fogva úgy álltam hozzá, hogy az ilyesmitől el kell határolódni vele kapcsolatban, hisz nem független. Hm... remélem ezt ő is így gondolja, ahogy én. Lehet, hogy meg kéne beszélni vele valamikor??? Á, nem hiszem. Szerintem ő is pontosan tudja ezt. Meg azt is, hogy hol a határ.
Jöttek a többiek is, mindannyian táncoltunk, Jani és Bálint magánszámát fent a színpadon vicces kis fotók örökítették meg :-) A két srác két bohóc volt azokban a pillanatokban, de nagyon aranyosak voltak. :-) Bálinton még mindig csodálkozom. Tud bulizni rendesen és mégis udvarias, kedves, észnél van. Zsolti meg folyamatosan ivott persze. Már néha-néha látszott, hogy kevéssé van ott fejben, az érzékei megint szabadságra mehettek, mert messze nem a zene ütemére táncolt – vagyis dőlöngélt is néha. Helyes volt. Nagyon is helyes. Ilyen hihetetlenül kifejező, gyönyörű szemet még egy férfinak sem láttam. Borzongatóan mélyen tud nézni velük. Egészen elvarázsol. Jó lenne a fejébe látni!!!
Telt-múlt az idő, egyszer csak azt látom, hogy Zsolti Judittal táncol. Jobban megfigyelve ölelgette hátulról és bújt hozzá. Szíven ütött. Jobban, mint a karácsonyi bulin, mikor Zsolti 2 lánnyal volt összegabalyodva az este folyamán, pedig ott még csókok is elcsattantak jócskán. Ez most más volt. Tudom, hogy Juditnak tetszett hamarabb, de úgy tudtam, hogy azóta már nem... Persze ezt a részét nem tudom igazán most sem, de sajnos azóta nekem bekerült a szívembe. Azt hiszem nem tölti be még, egyáltalán nem, de megmagyarázhatatlan érzések jönnek elő bennem, ha ott van a közelben és belenézek a szemeibe. Szörnyű volt látni ezt a jelenetet. Talán ha 1 percig bírtam. Kimentem a mosdóba, magamra zártam az ajtót és csak sírtam és sírtam. Nem érdekelt semmi csak a saját kifacsart lelkem. Az elmúlt fél év fájdalma tört a felszínre. Nem elég, hogy a T is elhagyott, megalázott, hazudik még most is, még Zsolti illúziója sem lehet az enyém.
Itt egy kis magyarázattal tartozom: T-vel szept.10-én szakítottunk 14 év ismeretség, bruttó 12 – nettó 9 év együttlét után. Zsoltira még picivel előtte figyeltem fel a nyáron. Párszor összetalálkozott a tekintetünk és egyszer az udvaron kifejezetten mintha figyelt volna. Azt hiszem. Azt szeretném/szerettem volna hinni. Akkor 1,5 hónapig nagyon kivoltam. Hullámokban bárhol rám tört a sírás és az elkeseredettség, hogy hogyan tovább?? Hisz T-vel azt hittem már teljesen egyenesben vagyunk. Azt hittem. Hát nem így alakult. Zsoltinak fogalma sincs róla, hogy mennyit köszönhetek neki. T-n november elejére már teljesen túl voltam és ez az Ő hatása. És nem is tudja. Ennyit jelent pár kedves pillantás a megfelelő személytől. Újra úgy éreztem, hogy élek, hogy van kinek tetszeni, van kiért megcsinálni a hajam, hajnalban sminkelni és újra vidám tudtam lenni. Persze akkor is elérhetetlennek tűnt. Túl jó pasi. Külsőre-belsőre egyaránt. Nem lennék méltó hozzá semmiképp. Nem csoda, hogy nincs hosszútávon barátnője. Biztosan megválogatja. De meg is teheti, azt gondolom. Emlékszem, karácsonykor küldtem neki egy wap sms-t, amit kedveskedésnek, játéknak szántam, kb. 1 óra msn-ezés lett belőle, de akkor is tudtam, hogy semmi értelme többet remélni.
Tehát ennyi volt Zsolti „története”, térjünk vissza ahhoz a bizonyos estéhez...
Amint ott szipogtam hallottam, hogy bejött Marcsi és Kata. Beszélgettek, de semmi különösről. Talán valami foltot szedtek ki a ruhájukból azt hiszem. Egy idő után kimentem. Pontosan tudták, hogy mi a bajom, mondták, hogy egy pasi miatt sem érdemes sírni. Megígértem, hogy mindjárt kimegyek táncolni. Kimentem. De minek? Még mindig tartott az összebújós táncuk... Nem bírtam, megint elkapott a sírás. A mosdóban összefutottam Katával és Tündivel. Klassz. Most már Tündi is tudja... Bár eddig is volt egy sejtése, azt mondta. Nem baj, ez van. Végül is ott bukott ki belőlem, hogy nem elég, hogy T ezt tette, még most is érezhetem, hogy a pasik bizony a vékony lányokat kedvelik. Tündi mondta, hogy sajnos kell még keményednem, ő már edződött a válása miatt is. Mondtam, hogy én nem akarok megkeményedni, csak egyszerűen egy normális társat szeretnék, akivel nem kell hazugságban élni és figyelni az embernek minden szavára (T-vel nem lettem volna boldog, most már tudom). Tulajdonképpen ezzel a mondatommal megfogalmaztam, hogy nem biztos, hogy Zsolti kell, nem T kell (ez már biztos), nem konkrét embereket sajnáltam akkor, hanem egy normális életet szeretnék megint.
Mikor másodszor kimerészkedtem, nem mentem oda a többiekhez. Leültem egy székre, gondosan megválasztva a helyet, hogy ne lássak rájuk. Így jó volt. Még legördült egy-egy könnycsepp, de jobb volt. Odajött Kata, nagyon kedves volt, vigasztalt. Közben Zsolti megint elment előttünk, ment italért. Mondtam Katának, hogy ne rontsa el miattam a kedvét, menjen vissza a többiekhez, én is hamarosan megyek. Pedig nem volt kedvem már menni. Legszívesebben elbújtam volna a világ elől.
És jött vissza Zsolti. Rám nézett, nyilván látta, hogy milyenek a szemeim. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e... Ha tudná...!!! Mondtam rá valamit. Már magam sem tudom, hogy mit. Talán azt, hogy mindjárt rendben lesz. Ekkor lehajolt és adott egy puszit a homlokomra. Kedves volt. Nemcsak, mint férfit láttam akkor, hanem az Embert is megláttam benne. Hát lehet rá haragudni? Egyáltalán nem. Persze amúgy sem lehetne, mert neki fogalma sincs róla a mai napig, hogy mi zajlik bennem. Ha meg Judit jön be neki, az az ő döntése nyilván, de fájt. Kegyetlenül fájt. Talán azért, mert pontosan tudom, hogy mennyire tudnám szeretni. Szeretni, kényeztetni testileg-lelkileg, dédelgetni. Egy szeretni való édes srác, akinek lelke van. Színtiszta, jósággal- és mély érzésekkel teli, gazdag lelkületű. Ebben biztos vagyok. Nyilván, mint mindenkinek, neki is megvannak a hibái, de amíg nem ismerem jobban, ezeket nem látom.
Már-már kicsit megnyugodtam, mert elgondolkodtam azon, hogy én is jobban odafigyelhettem volna mindenre. Ha Zsolti tetszik, akkor miért a Janival kellett többet foglalkoznom és hagyni, hogy magához húzva táncoljunk. Nem így kellett volna, utólag már tudom.
Visszamentem táncolni pár perc múlva. Judit odahajolt és közölte, hogy lemaradtam a lényegről. Kérdeztem, hogy miért, mi történt? Mondta, hogy Zsolti puszilgatta a fülét. (!!!) Olyan hangsúllyal és arckifejezéssel mondta, mint akinek nem tetszett a dolog. Ismét egy rúgás, pedig már a „földön feküdtem”. Annyit bírtam kinyögni, hogy: ja, értem. Elég volt. Megpróbáltam kiragasztani magamra egy mosoly-félét és táncoltunk tovább. Amennyiben annak lehet nevezni, ha valakinek a lába jár ugyan ide-oda, de a lelkét mázsás súly nyomja bele a földbe. Azután kicsit jobb lett. Jani ott üldögélt egy széken a tánctér szélén, könyökölt egy paravánon. Akárhányszor ránéztem, mindig nézett. Nem értettem. Kicsit féltem, hogy talán elindult benne valami, de reménykedek benne, hogy nem. Nem akarom bántani. Nem akarom, hogy esetleg neki is úgy fájjon bármi, mint nekem ez az este (pontosabban csak a vége). Úgy tartják, hogy a férfiak kevésbé érzelgősek, mint a nők, de én ezzel soha nem értettem egyet. Máshogy gondolkodnak, máshogy látják az életet, a történéseket, ez igaz, és talán ennek köszönhető, hogy sok olyan dolog szinte meg sem érinti őket, ami egy nőt kikészít. Viszont ugyanúgy éreznek, ugyanolyan nagy lelkük van, mint nekünk. Nem mertem odamenni. Nem akartam azt sem, hogy félreértse, de azt is féltem megtudni, hogy mit gondol. Aztán eltűnt. Mint kiderült, hazament. Még egy kicsit táncoltunk, Zsolti engem is megtisztelt 1-2 megforgatással, de Juditnak több jutott persze akkor is. Nemsokára elindultunk haza. Hosszas tanácskozás után mindannyian a Blaha felé indultunk.
… és most itt ülök a villamoson, legalább ez megérkezett. A szívemben hatalmas égető-maró fájdalom. Nem tudom eldönteni, hogy mihez hasonlíthat. Talán ilyen, ha valakinek kitépik a szívét? Vagy inkább olyan, mintha egy széles pengéjű hatalmas tőrt forgatnának, mártogatnának bele újra és újra? Ki tudja... A könnyek lassan peregnek az arcomon. Még a vonaton is. Álmos vagyok. Lassan felváltja a fájdalmat a fáradtság. Aludni persze nem tudok, mert még mindig sajog...
Hát ennyi a történet. Mindent összevetve nagyon jó kis buli volt, a saját érzelmeimről meg egyedül én tehetek.
2010.márc.07.
Judittal még mindig nem tudtuk érdemben megbeszélni a történéseket. Marcsitól tudom, hogy a lelkére vette, hogy talán miattuk borultam ki. Sajnos nem volt alkalmunk beszélni a buliról, csak pár szót. Majd talán holnap.
Viszont történt végre egy pozitív dolog: A Levi végre válaszolt a leveleimre. Azt írta, hogy nem kapta meg a szeptemberit és novemberit (ki tudja...), mindegy, lényeg, hogy e-mailben megbeszéltük, hogy tulajdonképpen mindketten azt hittük, hogy a másik haragszik valamiért, közben meg nem... Vicces :-) De jó. Levi egy kedves férfi, régóta ismerem. Ha T tudná, tudta volna... majd talán egyszer elmondom neki, csak hogy bosszantsam. Ma van T névnapja. Megfogadtam, hogy nem írok neki smst, este mégis sikerült, de minek, már megbántam.
2010.márc.08.
Mivel ma tanulóval voltam, ma sem beszéltük meg. A tanulóm nagyon kis kedves fiú, igazi jólelkű, szerény, szorgalmas és szépek a szemei. Ügyes nagyon, hamar belejön a munka fortélyaiba.
Hm... tulajdonképpen ma nőnap van. Némi jelét látom, de nem az igazi. Lássuk csak a leltárt:
1.Elsőnek Levi írt e-mailt, persze neki nagyon örültem,
2.azután egy kollégánk írt körlevelet, majd
3.befutott a tanulóm, ő is mondott egy mondatot
4.Jani írt e-mailt csak nekünk :-)
5.Majd egy régi csoporttárs levelének örvendezhettünk.
Ennyi.
Zsolti (aki leginkább számított volna), Bálint – tőlük semmi.
Micimackó, aki 14 éve kíséri az életemet és az egyik legfontosabb személy, továbbiakban csak MM – vele beszéltem is, de semmi.
T valamikor kora du. olvasta a tegnap esti boldog névnapos sms-emet, de semmi.
Ez van, nem csinálok belőle központi kérdést, csak az érdekesség kedvéért leltároztam.
Reggel Jani és Bálint odajöttek (Judittal naivan azt hittük, hogy a nőnap miatt :-) - mi kis csacskák) és tőlünk is próbáltak informálódni, hogy Jani mégis mitől vérzett a buliban. Kisakkoztuk, hogy valami törött pohárral vághatta meg az ujját, ami hamar beheged ugye. Mint kiderült mindenkit ő kent össze, a mosdóban is a vérfoltokat távolították el a lányok.
Arra bezzeg emlékezett a szentem, hogy ígért egy bizonyos Filmet :-)
Zsoltinak küldtem egy boldognévnapot e-mailt. Olyan kedves, nem érdekel mit gondol, így éreztem és elküldtem. Remélem a többi lánynak nem jutott eszébe és akkor érzi a törődést. Délelőtt odamentem Tündihez, hogy megkérdezzem mikor érkeznek a tanulók. Pont beszélt, így megkérdeztem Zsoltitól, hogy a H....ca koncertet mennyire mondta komolyan? Somolygott, hogy beszéltünk ilyenről? :-) Szóval a lényeg, hogy nyári gumit kell vennie. Tehát a piszkos anyagiak. Remélem csak az! Hét végéig megmondja. Kíváncsi leszek nagyon.
Jani írt később, hogy „Na, akkor hozzak filmet :):):):)” - szó szerint. Sokat gondolkodtam a válaszon, majd megírtam neki, hogy: „:D Látom rész(l)eges amnéziád van. Figyelj, ha van valami tényleg jó, akkor hozz. Köszi a tulipánokat, Te legalább gondoltál ránk :-)” Gondolom holnap reagál valamit. Zsolti is megköszönte a figyelmességet, bár már akkor is megköszönte szóban, mikor beszéltünk.
Tisztára nem vagyok normális. Most, hogy T-től megszabadultam, azért kicsit rendezni kéne a gondolataimat, érzéseimet.
Lássuk csak hogy állunk:
Janival elindult halvány szálon valami kötődés-féle. Ez azt a bizonyos izgalmas érzést jelenti, amikor az ember vár mindig egy apró figyelmet, reakciót, egyszerűen csak Valamit, oda-vissza. Ezt érzem.
Zsolti még mindig kedves a szívemnek. Egy ölelni való maci a hibáival együtt. Nem tudom mik az esélyek, de ő legalább teljesen független. Huncut a szeme.
Levihez szívesen odabújnék + egyebek... ezt mindenki fantáziájára bízom. Igen. Benne lennék.
MM az örök szerelem/örök barát/bizalmas/aki mindenre tud válaszolni/akire fel lehet nézni. Keveset írtam eddig róla, pedig központi része az életemnek, de talán megbocsájtható -ebben a zűrzavarban ő az állandó :-)
Várom a holnapot. Levi és Jani miatt is. Meg persze, hogy Zsolti jön-e a koncertre (kicsit félek is, mert ha jön, akkor gombócban lesz a gyomrom, ha meg nem, akkor hiányozni fog és csalódott leszek).
